BIZTOSÍTÁS TIPPEK

Az eddig teljesen kiszámítható életünk egy csettintésre felborult. A járvány helyzet előtt tisztában voltunk azzal, hogy mi lesz hónapok múlva, de most fogalmunk sincs, mit hoz a jövő. Ám ez nem azt jelenti, hogy most minden eddigi szokásod el kell hagynod. Ez igaz a spórolásra is, mert igenis, a kijárási korlátozás alatt is tudsz félretenni. Ebben a cikkben kifejtjük, hogyan spórolhatsz a bevásárláson, hogy így is félre tudj tenni még ínségesebb időkre.

Az elmúlt hetekben minden bizonnyal te is csak röhögtél az ismerőseiddel azon, ahogy az emberek kezdenek megőrülni és vécépapírral felhalmozni a fürdőszobáikat. De mint azt azóta tudjuk elmérgesedtek a dolgok és még most sincs vége. A héten a koronavírus-járvány elleni védekezés új szakasza megkezdődik.  A kormány még mindig tiltja a rendezvények megtartását, az oktatási intézményeket továbbra is zárva tartja, a kijárási és a nyitvatartási korlátozások Budapesten és Pest megyében maradnak, közben iparágak tűnnek el a süllyesztőben. Ha még nem tetted, érdemes elgondolkodni azon, hogy fogja a vállalkozásod átvészelni még az ezt követő időszakot. 

A katás adózás vonzó lehet az egyéni vállalkozóknak. Viszont felmerülhet a kérdés, hogy miből lesz nyugdíjunk később, ha most nem fizetjük be katásként azokat az adókat, amiket hagyományos munkavállalóként kötelező befizetni? Van esély egy olyan nyugdíjra, ami nem okoz jelentős életminőségbeli csökkenést nyugalmazott éveinkben?  Igen is, meg nem is.

A kényelem mindenkinek mást jelent. Valaki szereti, ha munka közben az asztalra feltett lábakkal, ölében a klaviatúrával írja a programokat, e-maileket, vagy szerkeszti az Excel-táblázatot. Másoknak kifejezetten az esik jól, ha kihúzott háttal, egyenesen ülnek, mint egy viktoriánus kori vacsoránál. Megint mások pedig le sem ülnek, hanem állva dolgoznak az asztaluk mögött. 

A járvány beköszöntével teljesen átalakult az eddigi életünk. Sorra zárnak be az üzletek, korlátozzák a kijárást, és fokozatosan rendeződik át környezetünk egy számunkra ismeretlen, limitált közeggé. Ilyenkor hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy minden felborul, amit eddig ismertünk. De vajon ez a biztosításainkra is igaz? 

Mikor az otthonunk zárjában megcsörren a kulcs, sok kellemes érzés járhat át bennünket. Végre otthon, gondolhatjuk és már alig várjuk, hogy lerúgjuk magunkról a cipőnket és a kanapén elfekve egy kicsit relaxálhassunk.     

Hatalmas ugrás volt, amikor hirtelen az ölünkbe zuhant az egész világ. Alexander Graham Bell aligha gondolt arra, amikor 1876-ban benyújtotta távbeszélőjének a szabadalmát a hivatalba, hogy majd 144 év múlva vicces cicás videókat néznek rajta az emberek a metrón. És persze sehol egy kábel.

Az emberiség elérte azt a pontot, ahol a biztonság, a jövőtervezés és egyáltalán egy lehetséges jövő elérése közös gondolkodás és cselekvés eredményeként jöhet csak létre. Jelenlegi életmódunk egy globális katasztrófa felé sodor minket, ezért különböző alternatív megoldásokkal próbálkozunk, amik biztosítják számunkra az eddig megszokott életvitelt, ugyanakkor fenntartható jövőt is ígérnek.

A kockázatvállalásról régebben azt hitték, hogy egy velünk született tulajdonság. Azonban ma már bizonyított tény, hogy annak okai, hogy miként viselkedünk adott szituációkban óvatosan, vagy vakmerően, a környezethez való viszonyunktól és érzelmeinktől függ. A kockázatvállalásunkat működtető tényezők megértéséhez szokásainkat és szerepeinket érdemes vizsgálnunk, mert ugyanaz a személy bizonyos szituációkban könnyebben kockáztat, míg máskor óvatosabb, és megfontoltabban jut el döntéseihez. 

A szeméttel kapcsolatos problémák a 21. század hétköznapi kérdéseinek szerves részét teszik ki. A túltermelés és a túlfogyasztás jelentősen befolyásolják a környezetünkben felhalmozódó hulladékot, amelyről hiába feledkezünk meg egyből, ahogy a háztartási szemetünket kidobjuk a társasház kukájában, ettől még nem szűnik meg létezni, hanem jó ideig velünk marad a közeli szeméttelepen.  Azonban, egy kis odafigyeléssel, nemhogy az általunk termelt szemét mennyiségét tudjuk csökkenteni, de még spórolhatunk is.